Sajnos mások tetteinek okát, motivációját soha sem fogod megtudni, csak a következmények fogják véresre csapni kiképzetlen hátadat a fájdalom ostorával! Ez a folyamat addig fog ismétlődni amíg egyszer már magad leszel kénytelen mások hátán csattogtatni önzőséged fegyverét! Ehhez azonban fel kell nőnöd!

 Úgy ám nincs mese, ha átakarsz érni a túlpartra világi lénnyé kell változnod, de nem csak formálisan, hanem mélyen önmagadban szükséges meghozni a reformokat! Nem elég a felszínen közönyösnek és teljesen érdektelenek lenni.

 Az emberiség egy hatalmas kutyafalka! Nincs mit szépíteni, aki harap az helyet és rangot szerez magának! Persze megsebezni valakit nem csak rutinszerű állkapocs nyitogatás. Nem, oly könnyű az!

 Hiszen, ha egy kicsit mélyebbre engeded a fogaidat a puha húsban, akkor nyomot hagyhatsz az illetőben kinek, ha van cseppnyi önbecsülése elkerül mindörökre!

 Önbecsülés vajon mi az?

 Velem ezt és azt nem lehet megtenni.Engem senki sem kezelhet a játékszereként. Büszke vagyok és nem hagyom, hogy nevetség tárgya legyek az élet aprócska, érdes tenyerén.

 Az önbecsülés a büszkeséggel karöltve teszi lehetővé azt, hogy önzőségünk kivirágozzék és meghódítsa elménk irányító központját!

 Miért kérdez az ember? Mi értelme? Velünk nem lesz őszinte, ki magának sem képes bevallani azt, hogy ő maga se tudja minek kezdett bele , oly dologba, melynek végét már az út elején láthatta!

 A nagybetűs önzőség kérem, ott villog a cselekedetei között, már szemem sem képes ránézni tetteinek öncélú alakjára, de az embert mégis kívánnám és akarnám!

 Tehát nem vagyok büszke? Ezek szerint, vagy csak ügyesen sebzett meg az általam kiválasztott vad és kerekedett felém és lett üldözöm és gyilkosom! Hagytam, hogy átvegye a szerepem, és érdektelen legyek számára, kicsinyke pont az életét meghatározó embersokaságban.

 Hirtelen felindulásból elkövetett meggondolatlan döntéshozatal. Ennek lettem én szenvedő alanya. A nő nem képes racionálisan szemlélni a világot, nem képes másokat is figyelembe venni amikor életét alakítja!  A 21. századi nő valami elkorcsosult, lemajmolt férfi. Hitvány utánzata az eredetinek. A teremtés koronáinak egyre nehezebb ellátniuk a  feladataikat , hiszen a nő a férfi funkcióira tör és magáévá kívánja azt tenni! Elbitorolnák a több ezer éve játszott szerepünket!

 Nem képesek elfogadni a rájuk rót feladatokat! A nők vágyai és céljai összeolvadtak, olyan racionálisan szerelembe eső élőlényekké lettek! Az érzelmek, melyről butuska könyvekben olvasok, mikor hősszerelmes férfi mindenét odaadja élete kiválasztottjának és minden elé helyezi őt, most jelen pillanatban ezzel a viselkedéssel, ezzel a férfias viselkedéssel maximum egy kedves mosolyt válthatunk ki a gyengébbik nem egyik tagjától!

 Változunk, vagyis a nő változott, és egy komoly párkapcsolati problémát is magával hozott e hatalmas újítás!

 Vajon mindenben igazam volt?? Ki tudja! Lehet csak az indulataim vezéreltek és az önsajnálat.

 Pedig nehéz döntést hoztál meg, amely nem csak nekem, de neked is fájó lehetett!!

Szóval én türelmes leszek! és majd egyszer talán!

 vagy egyszer sem talán, de akkor is azt hiszem, hogy a talán most nem csak üres szó, melybe vágyaimat rejtem, hanem tartalommal rendelkező reménysugár!!!

       Az idő nem volt alkalmas!! később lehet az lesz!!

(a remény szót utálom, de nem volt kedvem tovább agyalni:)