Mindig azt mondták nekem, hogy az igaz szó mindennél értékesebb és célravezetőbb, mint sem hazugságok árán ügyesen kikerülni a megkerülhetetlennek vélt problémákat. Azt hiszem azonban, minden emberi kapcsolat mélyén ott találhatóak a titkolt füllentések, hazugságok, melyek erősítik és még inkább összekovácsolják azt az ötvözetet, melyet a kapcsolatok királyának nevezünk, a barátságot.
Az őszinteség a mindennapi életben egy sánta elbukott, csalfa vesszőparipája az embereknek! Lovagolnak rajta, hol vágtáznak, hol pedig ügetnek azon a nehezen megülhető patás állaton. Igyekeznek szentül állítani, hogy az egyenesség erény és becses dolog, amellyel ha rendelkezünk bonyodalmak nélkül tehetjük meg közeledési szándékainkat az arra alkalmasnak vélt partner felé. Hiszen ezt a gyémántnál is nemesebb drágakövet (barátot) mindenki szívesen tudná magának és lenne mellette akár kopott féldrágakő is, csak hadd jusson a karátokban bővelkedő, ezernyi színben úszó briliáns tündökléséből.
Legyen egy vérrel nem köttetett szerződés, egy soha szét nem szakítható kötelék, mely még az évek bomlasztó perceivel szemben is képes az állandóságot képviselni!Vakon iránytű nélkül megyünk és leszünk eme szerződés elkötelezett követői!
Igen, azért az emberért mindent feláldozunk, még józanságunkat is, a szó pecsétként üt közös életünkre, melyet testi kapcsolat sohasem mocskolhat be! A szellem szállhat, magasba törhet és vágyak nem húznak mélybe és nem zuhanok a sötétségbe.
Állunk, ketten, egészben. Függünk egymástól és attól, amely körül lengi ezt a kölcsönös elszakadhatatlanságot, az az érzés pedig a megérkezés látszatát kelti.
Barátságotokat nem tudod megítélni csak, ha már kimúlt és dögkútban poshad. A rothadó húsból áradó bűz észhez térít és finom, illatos mennyei tökéletességét elűzi.
Lehet a semmihez ragaszkodtál körömszakadtáig!?
