A mai napom leírhatatlanul elviselhetetlen volt,de én azért megpróbálkozom bemutatni hogyan is éltem túl. Már az is kellemetlenül érintett,hogy reggel 7 előtt ki kellett emelnem, zsírban gazdag testem az ágyból. Erre csak komoly esetekben vagyok képes és most az állt fenn. Életemben nem voltam ennyire ideges, és ezt is persze magamnak köszönhettem. Az önszopatást én többször alkalmaztam az elmúlt 3 hónapban,ami lustaságban, felelőtlenségben nyilvánult meg és persze ez szép lassan visszaütött és ma teljesedett ki.
Az elménket uralni és rávenni kevésbé örömteli dolgok megtételére hihetetlenül nehéz legalábbis nekem. Jelen esetben a tanulás nem okoz örömet inkább nyűgnek érzem, mint sem céljaim elérésének egyik fontos eszközének. Szóval amit 3 hónap alatt kellett volna véghez vinnem arra most 1 hónapom van. Elég könnyedén hozzá szokunk vagyis csak a saját nevemben beszélhetek szokom ahhoz ,hogy nincs semmilyen kötelezettségem és csak a pillanatnyi kedvem határozza meg, hogy éppen mit csinálok. Elég kellemes így élni csak vannak azok a bizonyos percek amikor szembesülünk önmagunk által generált hatalmas gondokkal. Előre látom,hogy amit tenni fogok vagyis a nem tevésem egy hatalmas lavinát indít el ami lehet maga alá temet.
Feláldozom a jövőm a jelenemért:) Miért is ne, hiszen abban élünk. Az élet egy folytonos aggódás hol a jelenben félünk attól, hogy döntéseink nem a legjobb célt szolgálják a biztos jövőnk érdekében, hol pedig önmagunkat mardosva agyalunk a múltbéli hibáink elkövetése miatt. Szóval ne hogy már a jelenben éljen a jövőmet:) és már azon gondolkodjak, hogy a mostani döntéseim hogyan hatnak ki a jövőbeli életemre. Végül is csak azt akarom leírni, hogy jó lenne egy kevésbé teljesítmény kényszeres világban élni ahol nem kell mindennap letenni valamit (heti zh-k, beadandó, kötelező olvasmányok,kötelező órai megjelenés ja és igen mindenkivel udvariasnak lenni miközben nagy ívben tojunk egymásra) azt asztalra ahhoz,hogy továbbra is fennmaradjunk a térképen. Ez a bejegyzés elég érdekesre sikerült. Kicsit elkalandoztam hogyan is éltem túl a napom témától. Túl éltem, hogy hogyan a többi már csak rám tartozik:)
