Először kezdek neki úgy egy írásomnak , hogy nem jelöltem meg előtte témát, amiről írni szeretnék. Tehát lehet most, az eddigi színvonal ( persze ha volt olyan:)amely a blogomat jellemezte ezen irományomban nem lesz jelen. Az is előfordulhat viszont, hogy agytekervényeimből soha nem látott minőséget facsarok ki és főnix madárként fogok feltámadni poraimból és lángok közepette hihetetlen magasságokba emelkedem . Lelki szemeimmel már látom a Kossuth-díjat a sötétbarna szekrényem üvegajtaja mögött:).

Múltbéli életemből származó értékes emlékdarabkák egész sorra található a nem létező, oda képzelt díjaim mellett. Van ott minden, mint a jó falusi piacokon egy-két darab jegy, belépők, sok-sok képeslap és persze ajándékok, amelyeket olyan emberektől kaptam, akik már csak a múltban és nosztalgikus visszaemlékezéseim során tartoznak hozzám. Mindennap elsétálok e szentély előtt és egy mosollyal nyugtázom, hogy lesz mire visszaemlékeznem (remélem) mozgásképtelen nyugdíjas éveimben:) Az eltelt életem során számos kacatra tettem szert és ragaszkodom hozzájuk, féltve gondosan védelmezem az elmúlás emésztőnedveitől. Emlékeim felbecsülhetetlen értékeim és vigyázok azok örökké valóságára. Olyan vagyok, mint egy szűzlány aki nehezen szabadul ruhadarabjaitól fél az ismeretlen soha nem tapasztalt élethelyzettől. Az én ruhadarabjaim az emlékeim, amelyek ügyesen rám tapadva nem eresztenek. Nem csak rám tapadnak,hanem egyúttal megakadályoznak a múltamtól való elszakadástól.

Sokszor irodalom-történészként funkcionálok precízen megvizsgálom a megtörtént pillanataimat és az eredményeket kielemezve rögzítem azokat testetlen, molekulátlan naplómba. A múltam egy festmény, amelyet ügyes restaurátorként karbantartva elérem, hogy visszaemlékezéseim során sokszor élethűbbek az érzelmeim,mint amikor ténylegesen átéltem azokat. A jelen kopár perceiben rengetegszer eszembe jutnak a megváltoztathatatlan döntéseim következményei, mind hiába. Ilyenkor önmarcangolás és az elfogadás érzései lesznek úrrá rajtam. E két gyógymód mellett a tévedéseim okozta sebeimet egy harmadikkal is kezelgetem a nőkkel. Igaz gondoskodó kezeik, mint mérgezett tőrök ejtenek hatalmas vágásokat rajtam és juttatják testemben kielégítetlen vágyaikat. Mi a tanúság ebből ? Szerintem egyértelmű és amúgy is elfáradtam :) nem kötelességem önmagamat megmagyarázni másoknak