A mai napomra a szörnyű és a pocsék jelzők illenének a legjobban,de most nincs kedvem finomkodni ezért inkább szarnak nevezném. Egy lánnyal találkoztam akivel eddig igen csak jól éreztem magam. Könnyed laza beszélgetés folyt közöttünk amikor együtt voltunk, mondhatni feloldottam mellette,mint Pándy lelkész rokonai a sósavban. A negyedik találkozásunkra került sor, amelyet már nagyon vártam. Miért is ne vártam volna?, hiszen eddig minden flottul ment, mint ha ezer éve ismertük volna egymást. Szóval eljött a várva várt pillanat körül belül 10 percet várakoztam a kellemesen csípős és igen csak fájóan simogató szélben amikor kilépett a koli főbejáratánál, de inkább ne lépett volna ki! Már akkor szembetűnő volt az a nagyfokú kedvetlenség és feszültség, amelyet a későbbiekben egyre inkább felerősödve érzékeltem.
Elég nehéz jókedvűnek maradni, ha azt érzi az ember, hogy oly érdektelen a másik számára és csak púp, amelyet kényszerből viselnek el. Röviden a leánynak nagyon nem volt kedve hozzám. Persze ezzel nincs semmi gond nem lehet mindig jókedvünk és nem lehetünk mindig nyitottak a világra, de akkor minek tartja magát a megbeszéltekhez és jön el velem múzeumba. Annyit viszont tudni kell,hogy kezdetekben, mint barátra tekintettem a lányra és ő is hasonlóképpen viszonyult hozzám. Csak később döbbentem rá mennyire vonzó és értékes nő akivel talán érdemes lenne szorosabbra fűzni a viszony. Ezért én tettem is (harmadik találkozásunkkor), mármint azért,hogy ne barátként tekintsen rám hanem férfiként. Szóval az ilyenkor szokásos bókok kedves gesztusokat szépen előhúztam a tarsolyomból és csak zúdítottam felé, amelyet ő láthatóan nagyon élvezett és szívesen fogadott (Az első csók is elcsattant köztünk, amelyet követett még pár gyengéd ölelés. Igaz minden csókot én kezdeményeztem, de kettőn áll a vásár!). A negyedik találkozásunkkor (a mai napon) nagyon elutasító volt mindennemű közeledésemre. Ki tudja miért? Én sejtem, vagyis gondolom miért.
A 3. találkakor vélhetően eléggé ki volt "éhezve" egy kis szeretetre, amelyet tőlem kapott, ki mástól hiszen, akkor éppen én voltam ott. Tehát arra következtetésre jutottam nem szerény személyemnek szóltak azok a csókok,hanem pusztán egy kis szeretetre vágyott egy férfitól. Kijelenthető, hogy rosszul érzékeltem a köztünk lévő viszonyt a lány számára ezek szerint, én csak barátként jöhetek szóba,mint férfi nem nagyon. Úgy néz ki egyszeri alkalom volt az a belsőséges állapot közöttünk, amelyet múlt hét szombaton élhettem át. Túl értékeltem, túl reagáltam azt a bizonyos napot és ez lehet megakadályozza egy jó barátság kialakulását.
Amúgy ez a pár mondat is csak feltételezéseimet és a találgatásaimat tartalmazza, mivel a lány nem nagyon kommentálta a múlt héten történteket és nem is nagyon gondolkozott el rajta. Nem a megfelelő nőnél kezdeményeztem. Meg kell tanulni olvasni a sorok között mi, miért történik és nem csak a legkedvezőbb oldalról szemlélni az eseményeket. Hát igen balfasz vagy Lacikám vagyis én:) A másik érintett félnek nem érdemes elolvasni ezt az írásom mivel neki annyira jelentéktelen volt a köztünk lévő pillanatnyi fellángolás :)
