Jelen pillanatban nem tudom mi fog testet ölteni a virtuális papíromon. Sok minden kavarog bennem és persze megint csak az utálatos gondolatok duzzadnak fejemben, és hasítják szét életemet, ha hagyom!
Engednék én mindent, most azonnal tiporjanak el a végzet lovasai, patkók döngöljenek földbe, hogy fűszálak alatt végre megpihenjek és takaróm a tápláló feketeföld legyen!. Váltsa fel a levegőt a semmi, szellemi párlatot vedeljek és csukódjon le végre nyughatatlan szemem. Békéljen meg végre szenvedélyes, kérhetetlen, hibás végzetem. Elébe megyek a sorsnak és pusztulásom magam kívánom és előre bocsátom, udvariasan leszek hulla, mely boldogan engedi el önmagát és vacogva várja új ruháját!
Leheljem ki az utolsó korty éltető erőt, nincs miért már szívni a frissítő levegőt. Nem pezsdül semmi, nem tartogat semmit sem az élmények kufárja számomra, csak ördögi köröket, melyek barátként mindig mellettem álltak sajnálatos cselekedeteim alkalmával! Súlyos választásom elbaltázott döntés, de mégis az enyém és megszabadulni tőle önmagam kivégzésével egyenértékű fejbe lövés!
Ha már ölnöm kell vér ne tapadjon ártatlanak vélt kezemre, csak finoman pusztuljon a csalóka képeket alkotó, tévútra vezetőm! Kimetszeni a gyulladt részem és eltaszítani mindörökre, s a múltnak ajándékozva elfeledni és nem létezőnek tekinteni!
Legyek hanyag anyag, hitvány porszem láthatatlan sohasem létező akarat és vágy, kielégítetlenségben elgyengült megboldogult hamis jellem, melyet még az emlékezet sem ölel kegyesen!
Szülessen egy új, az ósdi megmaradt alkotórészekből! Válogass bölcsen, figyelmesen alkotásra született teremtőm!
Bízok benned és a tényekkel nem hadakozva adom magam a kezedre, rendelkezzen hát velem az életem!
