2007. októberében a főiskolán megkezdtem, életem első felsőoktatású intézményében a tanulmányaimat. Persze akkor már javában kialakultak a földrajz szakon a középiskolából már jól ismert csapatok,klikkek. Mivel én elég későn kapcsolódtam be ebbe a szelektálódási folyamatba, ezért a magam kis klikkjét kellett megalkotnom. Egy személyes csapatom a következő években sem bővült. Kijelenthető tehát,hogy perifériára szorultam. Sajnos nem eléggé befogadó közeg a főiskola és az ott tanuló diákok sem. Belőlem ezt 2 év tapasztalata mondatja. A felsőoktatásban a különcök és a másként gondolkodók, mint külön egység van jelen az iskolák életében. Nevezhetjük őket akár a társadalom számára felesleges ember tömegnek is, akik alig vagy egyáltalán nem tudják felvenni a főiskolai élet ritmusát. Na ez volt a finom megfogalmazás most jöjjön a tömény valóság:)
Ezeknek a diákoknak a kapcsolatteremtő képessége egy kecskével vagy egy 2 éves kisgyermekével vetekszik és hatalmas önértékelési problémákkal küzdenek(küszködnek). Jó persze van egy kisebb csoport is, amibe én is tartozom és akikre ugyan azok vonatkoznak (kis mértékben) mint az előbbi csoportra,de ők nem szerencsétlen antiszociális lények, hanem csak az emberi képmutatástól hányingert kapó személyek. Tehát én most ezt a kis csoportot képviselem és elmondom hogyan is látom a főiskolán kialakult kapcsolatokat. Vannak igazságra és hazugságra épülő kapcsolatok. Az első klasszikus kapcsolati típus az élősködő, aki mindig képes megtalálni a legtöbb információval rendelkező személyt és akkor barátilag közeledni felé. Persze velem is előfordult ilyen,de valakivel nem csak előfordul, hanem teljesen erre az életmódra rendezkedik be az iskolában.
A második típus az egymás mellett elbeszélő kapcsolat, amely az iskola falain belül a leggyakrabban előforduló egység (csak idéző jelben). Itt mind két fél lényegében tisztában van a kommunikációjuk feleslegességével. Hát igen az ember társas lény muszáj a gondolatait szavakba öntenie és mivel a főiskolán elég nehéz tartalmas, értékes kapcsolatot kialakítani ezért az ilyen alkalmi beszélőpartnerekkel is megelégszenek. Erről a csoportról oldalakat lehetne írni,de annyira nem releváns,hogy az ujjaimat emiatt koptassam. A harmadik csoport a kényszer kapcsolat, mint például egy gyakorlati órán vagyunk,szoba társam a koliban stb. Az ebben résztvevő felek egymás mellett élve megismerik a másik fél felszínes viselkedési formáit,de a tényleges megismerés elmarad. Az utolsó kapcsolati forma a baráti. Na hát itt értékes, emberek által alkotott egységről beszélhetünk, amelyben nem csak a kényszeres kommunikációs vágyunkat élhetjük ki, hanem értelmileg illetve érzelmileg is társra találhatunk.
