céltalan

 Pontosan 6 napja lett vége életem első komoly kapcsolatának. Kicsit félve léptem ki belőle, mert nagyon tartottam (tartok) attól,hogy ennél megfelelőbb nőt, mint az ex csajom lehet soha nem fogok találni. Nem sok mindenben egyeztek a nézeteink,de ennek ellenére másfél évig kisebb-nagyobb ingadozást eltekintve jól működött a kapcsolatunk. Sokszor ütköztettük egymással a nézeteinket és sajnos ilyenkor többször érezhető volt,hogy ez a kapcsolat nem az örökké valóságig fog tartani. A céljaink hasonlóak egy tőről fakadóak csak azok elérésének milyenségében voltak köztünk különbségek. Én, reálisan szemléltem a világot, míg a barátnőm álmodozva tekintett a jövőbe. Mondhatni egy művész lélek és egy racionális lény alkotott egy egészet, 18 hónapig. Az ezt követő hónapokban ez az egység bomlani kezdett és szép lassan eljutottunk odáig, hogy már csak egymást akadályoztuk és hátráltattuk abban, hogy céljainkat megvalósíthassuk. Ez az állapot 2 hónapig tartott. Én ezt az időszakot mérlegeléssel töltöttem. Azon gondolkoztam mit adhat és mit vehet el ez a kapcsolat, ha továbbra is együtt maradunk. Végül is arra jutottam, hogy sajnos ennek a kapcsolatnak a szavatossági ideje lejárt. A szétválás egymás elengedése elég könnyedén lezajlott, mivel nem csak én hanem a barátnőm is érezte, hogy ez a kapcsolat működésképtelen. Visszatekintve a kapcsolat egészére azt kell írnom, hogy nagyon jó volt és sokat tanultam belőle, amelyeket a későbbi kapcsolataimban hasznosíthatok. Szóval féljetek csajok:)  Csillával (exem) sok új dolgot élhettem át és megismerhettem a nők szeszélyes viselkedését:). Hálával tartozom neki ,ő indított el a férfivá válás rögös útján. Thank you Csilla